2015. január 15-én, iskolánk az Endrődi emléktábla előtt, Endrődi Sándor halálának 95. évfordulójának alkalmából, rövid megemlékezést tartott. 

Az ünnepséget, Mészáros Károly igazgató úr nyitotta meg. Ezt követően egy rendhagyó „történelemóra” keretében,
Hunyady Zsombor 8. osztályos diák tolmácsolásában, a tanuló ifjúság megismerkedhetett az alsóörsi iskola több mint 100 éves történelmével, illetve azzal, hogy mikor és milyen körülmények között vette fel iskolánk Endrődi Sándor költő nevét.

A rendezvényt egy-egy Endrődi verssel zárta Kovács Szabolcs (5. osztály): „A Balaton mellett”, és Horváth Géza (5. osztály): Féljétek Istent! címmel.

Endrődi Sándor: A Balaton mellett

Tenger idő multán itt bolyongok újra
Búgó partjaidon, csodaszép Balaton,
S bár a régi álmok tolongnak köröttem:
Döbbenve nézek szét rajtad, és – magamon.

Amióta téged utolszor láttalak,
Bizony megváltoztunk, szép tavam, mindketten:
Te új lét sodrában szinte megifjodtál,
Míg én ezer gond közt, lásd, megöregedtem.

Partjaid magányán, ahol egykor, régen,
Ifjú éveimben álmodozva jártam:
Dübörgő, prüsszögő vonat vágtat végig
S nagyokat füttyent a csöndes éjszakában.

Itt is, ott is megáll. Mindenütt új telep.
Nyaralók. Sétányok. Zsibongó vendégek.
Sehol egy kicsi zug, ahol boronghatnék,
Ahol a tűnt álmok megölelhetnének.

Mintha az egész múlt szunnyadna s álmában
Föl-fölvillognának a jövő csodái:
Új nemzedék jár itt, ki jól tudja, látja,
Mit lehet e roppant parlagból csinálni!

S alkot a jövőnek bölcsen és merészen,
Hogy a magyar szívet hazájához kösse,
S lankadó erejét a hazaszeretet
Hullámai között edzetté fürössze.

Ami elmúlt: elmúlt! Felrémlik még nekem,
Mint halavány holdfény letörött várfokon,
De kél a nap, és a diadalmas élet
Ujjongva robog át a meghalt álmokon...

Novákné Juhász Andrea