A Magyar Kultúra napja - 2017

A kultúra itt van: benne létezünk

A múlt héten a faluban egy szép plakát állított meg az egyik hirdetőtáblánál. Kölcsey örök érvényű szavait olvasom a kitekert, töredezett régi oklevél formájú meghívón: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!...”

A népszerű irodalomtörténész, dr. Praznovszky Mihály volt az ünnepi szónok idén. Endrődi Sándor „városában” nehéz a kultúráról beszélni, hiszen itt a hagyományok léteznek. Nem ápolják őket, a betegeket kell ápolni, a hagyományt nem őrizni kell, hiszen nem rab, hanem megélni kell, mert csak akkor maradhatnak meg, idézte Sebő Ferenc találó mondatát.

Ez a nap a Himnusz keletkezésének napjaként rögzült a köztudatban, tévesen. Kölcsey 1823. jan. 22-én tisztázta le véglegesen azt a verset, ami aztán tizenöt évig az íróasztalában pihent, s csak 1828-ban jelent meg az Auróra folyóiratban, szélesebb körű megismerése a reformkor idejére esik, amikor 1844-ben Erkel Ferenc zenéjével a nemzet imádságává vált..

Vajon mennyi szerepel a mai tankönyvekben Kölcseyről a közoktatásban?  Nem sok egy gazdag életműből. Ez a vers a magyarság létének összegzése: az egy haza, egy történelem, egy nyelv évszázados olvasztó erejének eredménye. Csodálatos, hogy a szatmárcsekei magányban egy harminchárom esztendős fiatalember a csillagászati új esztendő kezdetén formálja véglegessé  költeményét,  a múlt,  jelen és  jövő  szintézisét.

A kultúra több mint az irodalom – folytatta Praznovszky Mihály – s Márai Sándort, a „legerkölcsösebb magyar írót” idézte, aki kivándorlásával anyanyelvét „hagyta el” a szabadságért.

„„Az emberi élet legmélyebb tartalma a kultúra, amely nem képek, könyvek és zenedarabok összessége, hanem életforma.”  S ma a kultúra? Nem valami misztikus dolog, Eszterházy Péter szavaival: „A kultúra az egy:  irodalom, tudomány, az utca karaktere, a rendőrök beszédmódja, a lakások berendezkedése,  a nők öltözködése… az étterem, a foci, az autóvezetési szokások: ez mind egy.”

S helyi példák sorolása következett: Endrődi emlékének feltámasztása, szobrok a jeles emberekről a faluban,  a zenei programok, a képzőművészeti  és kézimunka csoportok működése, könyvek megjelentetése……..  mind –mind része a kultúrának.

S az igényesség megőrzése magunkban napjaink egyik legnagyobb kihívása, nem csak magunkért, hanem az új közösségekért, az utánunk jövőkért.

„Bátran mondhatjuk a magyar kultúra napja bennünk s nekünk nem egy napot jelent, hanem a megélt vagy megélendő minőségi életet.  És magyar életet, mert magyarnak születtünk” –fejezte be gondolatsorát Praznovszky Mihály.

Mindig nagy érdeklődés és szimpátia övezi az általános iskola színjátszó csoportjának fellépését. Idén Örkény István Tóték c. darabja került sorra egyszerűsített, diákszínpadi változatban, nagy műgonddal,  jó háttérrel.  Aki tudja, milyen nehéz színpadra állni közönség elé, aki egyszer is érezte ezt, az tudja ennek értékét, s ennek megfelelően értékeli a gyerekeket is, akikből – esetleg – előbb lesz kézilabdás, mint színész. Köszönet a munkáért a gyerekeknek és a felkészítő tanárnőnek: Novákné Juhász Andreának.

A szereposztás:

Őrnagy: Tábori Olivér, Tót Lajos: Strelicz Ákos, Mariska: Simon Luca, Ágika: Füzesy Rebeka, Postás: Szobonya Barnabás, Tiszteletes és Idegen őrnagy: Kovács Dominik, Gizi Gézáné: Gaál Zsanett

Az Alsóörsi Csipkeműhely által felajánlott és megítélt Örökség- díjat idén a Református Általános Iskola és Kézilabda Utánpótlásközpont kapta. A gyönyörű négy szív alakú csipkéből álló kép alkotója idén Szalai Vilmosné.  Szuper Miklósné, a csipkeműhely vezetője elmondta, hogy idén 13. alkalommal adják át e díjat.

Méltatását szó szerint közöljük alább.

Endrődi Sándor Református Általános Iskola és Kézilabda Utánpótlás Központ Községünk életének meghatározó intézménye, az ismeretek első gazdag forrását nyújtó iskola 1957 óta viseli Endrődi Sándor nevét. Az immár 10 éve kiadott jubileumi könyv Borbás László jóvoltából feldolgozza a település több évszázados oktatási, nevelési múltját, bepillantást nyerve az előző és mai nemzedékek tanítóinak, tanárjainak, diákjainak napjaiba, világra ablaktáró szellemi tevékenységébe.

Az iskola nagy szerepet vállal Endrődi Sándor emlékének ápolásában, minden évben születésének évfordulóján koszorút helyeznek el a költő emléktáblájánál és a faluközpontban szobránál.

Az irodalmi tevékenysége közül kiemelkedik a hat éve újjáalakult színjátszó csoport. A magyar kultúra napi községi rendezvényének műsorát felvállalva évente új darabot adnak elő. Az alsó tagozat költészet napi megemlékezésére mai és volt tanárnőik zsűrizése mellett kerül sor. Tanulóik a „Füred köszöntő” és egyéb szavalóversenyek eredményes résztvevői és a vörösberényi olvasási verseny aktív részesei minden évben.

A zenei tevékenység is meghatározó: korábban vonós hangszerek (cselló, hegedű), jelenleg furulya oktatása folyik. Több évig a népi tánc is eredményesen működött, ma az Acro-Dance csoport tagja sok gyermek.

Énekkaruk két éve alakult. Elsősorban református egyházi körzeti és országos versenyeken képviselik az iskolát és községünket.

Rendezvényekhez való szerepléseik közül a március 15-i községi megemlékezés műsoradói a 7. osztályos tanulók. A 6. osztályosok az alsóörsi és lovasi Márton napon jeleskednek. A 2. osztályosok a Vöröskeresztes bál műsorát biztosítják. 2015-ben „Alsóörs bemutatkozik” a Hangvillában elnevezésű rendezvényen színvonalas műsort adtak a gyermekek.

Évek óta a „Mindenki Karácsonyán” a 4. osztályos diákok szerepelnek. A farsangi és szülők napi kulturális rendezvényük az iskola valamennyi tanulóját felvonultatja. Az idei tanévtől a fenntartó református gyülekezeti alkalmakkor családi kulturális tevékenységet végeznek tanáraik valamennyi osztály részvételével.

Köszönetet Mészáros Károly mondott, az iskola igazgatója, felemlítve elődei és volt munkatársai munkáját is a mostaniak mellett.

Csiszár Edit

Nagy Veronika és Zórád Ferenc fotói:

forrás: www.alsoors.hu